Nem tudok fogyni.

„Nem tudok fogyni.”

Sokszor hallom ezt, és nem csak a laborleletek kapcsán. Saját magamtól is! 
De a testtömeg körüli küzdelem, a #fogyókúra nem új jelenség, csak mindig más formában jelent meg.

Az ókori Rómában voltak, akik lakoma közben szándékosan hánytatták magukat, hogy többet tudjanak enni, anélkül, hogy híznának!

A középkorban a teltebb test számított kívánatosnak, a böjt pedig vallási célokat szolgált.

A 19. században William Banting egy temetkezési vállalkozó, leírt egy szénhidrátcsökkentő étrendet, amit ma #lowcarb #diétának hívnánk.

A 20. században cigarettával próbálták csökkenteni az étvágyat, jöttek a fogyasztó pirulák, és Jane Fonda aerobik kazettái minden nappaliban ott voltak.

Ma már sokan GLP-1 típusú gyógyszereket használnak, ilyen például az Ozempic vagy a Mounjaro.
Ezek az étvágyat csökkentik, lassítják a gyomorürülést, és beavatkoznak a vércukorszint szabályozásába is.

Sokan számolnak be gyors eredményekről, de a tapasztalat az, hogy leállítás után az étvágy és a kilók is visszajöhetnek, ha nem történik valódi életmódbeli vagy hormonális rendeződés.
Én nap mint nap azt látom, hogy a túlsúly mögött sokkal több van, mint egyszerű kalóriafelesleg. Sokaknál hormonális egyensúlyhiány, stressz, fáradtság, kiégés, alváshiány, emésztési vagy idegrendszeri zavarok állnak a háttérben.

Ezért alakítottam ki a LaborMentor szemléletet:

• hogy ne csak fogyás legyen, hanem megértés.
• Ne csak diéta, hanem valódi segítség.

Hálás vagyok, hogy ilyen sokan követitek a csoportomat!

Ha van kedvetek, írjátok meg kommentben:
Melyik volt az a fogyókúrás módszer, amit soha többé nem próbálnátok ki?
Vagy mi volt az, ami nálatok tényleg működött, még ha csak ideiglenesen is?