Sóvárgás, falás, evésroham, amikor nem az éhség vezérel

Sóvárgás, falás, evésroham, amikor nem az éhség vezérel, hanem valami egészen más. Amit a laborban is látni lehet, ha jól nézzük.

Miért van az, hogy sokan pontosan tudják, mit kéne enni, mégsem azt eszik?

Miért van az, hogy este, vagy a menstruáció előtti napokban egyszerűen nem lehet megállni a nassolást?

Miért vágyunk leginkább pont azokra az ételekre, amelyek után rosszabbul vagyunk?

Az ételfüggőség nem csak akaraterő kérdése. Ez nem csak „önkontroll hiánya”, hanem tanult túlélési stratégia, ami egy ponton túl biológiai mintává rögzül. A test, az idegrendszer, a hormonrendszer és a laborértékek együtt írják le ezt a működést.

Aki visszatérő evési rohamokat, édességvágyat, kontrollálhatatlan sóvárgást él meg, annál általában egyszerre van jelen a viselkedéses és a testi háttér. Rögzült kognitív minták:
stressz = evés,
fáradtság = evés,
feszültség = evés.

És mögötte: mikrotápanyaghiány, vércukoringadozás, hormonális kilengések.

A női szervezet különösen érzékenyen reagál a hormonális ciklus változásaira. A menstruáció előtti napokban igazi hormonális hullámvasút amit élünk! Az ösztrogén szintje csökken, a progeszteroné megemelkedik, majd hirtelen leesik! Ez a váltás az idegrendszeri egyensúlyt is érinti ingerlékenység, feszültség, édesség utáni sóvárgás jelentkezhet. Ha ehhez társul vas, D-vitamin, B12 vagy magnéziumhiány, esetleg magas inzulin, az agy automatikusan az evést választja. Nem élvezetből, hanem hiánypótlásból.
Ilyenkor az étel valójában tüneti megoldás egy háttérfolyamatra. A test ezzel próbál kompenzálni egy olyan működést, amit sokszor a labor is jelez csak rendszerben kell látni.

Egy alacsony #ferritin nemcsak #vashiányt jelenthet, hanem #dopamin anyagcsere zavart, ami motivációhiányhoz és ingerkereséshez vezethet. Egy alacsony #Dvitamin rontja a #szerotonin termelést, és ezzel a hangulat és evésszabályozást. Egy kilengő inzulinszint destabilizálja a vércukrot falási kényszert okozhat. És egy alvászavar, stressz, magas #kortizol csak tovább rontja az önszabályozó működéseket.
A #labor ebben tud segítséget nyújtani! Nem önálló értékeket érdemes nézni, hanem összefüggéseket. Ez az, amiben más szemmel nézve valóban hasznos információ rejlik nem csak arról, hogy „mi van”, hanem arról is, miért történik.
A cél nem az, hogy lemondj az evésről. Hanem hogy megértsd, mikor és miért nem te irányítod. És hogy visszaszerezd ezt az irányítást testi, hormonális és idegrendszeri szinten is.

Ha azt érzed, ezek a minták nálad is jelen vannak ciklushoz kötve, stressz alatt, vagy csak úgy látszólag ok nélkül, szeretettel várlak. A test mindig jelez. A labor sokszor visszaigazolja. A kérdés: te mit kezdesz vele? Nem gyors megoldásokkal. Hanem érthető, személyre szabott, rendszerszintű támogatással. Ha tetszett a poszt küldj értékelést vagy ha hasonlóan érzel jelezd nyugodtan! Köszönöm, hogy olvassátok az írásaimat!